1001 Albums Summary

Nehéz egy olyan meghatározó zenei alaknak, mint Bob Marley egy bizonyos score-t adni, hiszen ha elhelyezem a saját korában, akkor egy elképesztő reggae úttörő munkáját kéne valahogyan egy ötcsillagos pontrendszerbe elhelyeznem. Mivel az előbbi lehetetlen, ezért kizárólag a saját izlésem szerint fogom értékelni ezt mert buzi vagyok. Külön zeneszám impressions: Az első szám egy elég solid opener volt, i must say hogy hard lyrics-sel rendelkezett, és a végső chorus előtti solo az elég fire volt, de nem tettem be a likeolt számaim közé első listenre. Slave Driver szintén megállta a helyét, a hangszerelés a lassú reggaeton beatre nagyon smoothan kísért végig rajta, fun stuff!!!!!!!! A 400 years eddig a peak volt - a szöveg megint carryzte, főleg azokkal a catchy melodiákkal!!!!!!! Stop that train se volt rossz -> Baby we've got a date az nem fogott meg, kicsit repetitve és a lyrics se volt egy nagy szám i cannot be lying ---------- uhhhhh a végére kicsit kezdett elveszteni. Overall egész végig nod-oltam a fejemet mert egy jó classic reggae beatre nem lehet nem bólogatni a fejedet, de egy kicsit homogénnek találtam, bármennyire is consistent a saját hangzásával, fél óra után kicsit egybefolynak a számok. Viszont a szövegek nagyon erősen viszik fel az albumot, hisz nagyon jól és egyszerűen, de lényegre törően fejezik ki az akkori korszellemet és társadalmi problémákat (melyek ma is relevánsak sajnos). Nekem az egész ott hagy jobban hidegen, hogy nem az én cup of tea-m a reggae. Egy füvescigi mellett biztos kurva jó lehet ez végighallgatni, de nem hinném hogy egy hamar vissza fogok jönni ehhez a release-hez. 3 out of 5