1001 Albums Summary

Két menetben hallgattam meg. Az első három szám akkor szólt a fülemben, mikor a Vincééknél tanultunk. Már túl voltunk a csodálatos, pont tökéletesen habos olasz kávénkon, ő kiheveredett a mezei virágokkal tűzdelt fűbe, hogy podcastet hallgasson a második ipari forradalomról (szerintem bealudt, de ő állítja, hogy csak elbóbiskolt rajta). Akkor nevettem is, annyira hirtelen érkeztek hozzám a brutál gitár szólók. A You really got me feldolgozásnál felcsillant a szemem, de azt éreztem, hogy hiányzik belőle valami plusz. Aztán ahogy tovább haladtam, rájöttem, hogy ez a baj. A első hangot már maximumon kezdik, így 36 perc szélsőség az egész. Az Ice cream man-nél már azt sejtem, hogy ezt ők is észlelték, ezért egy kis countryt is belcsepegtettek, de az volt az érézésem, hogy ez csak egy Presley epigoni pillanata lett a bandának. Azzal meg ugye elkéstek, mert 1978-ban már Presley ideje is lejárt. A dob szólók nagyon tetszettek, és persze a Eruption gitár etűd nagyon izgi volt.

valahavolt legszebb első trekk, kicsit már eszkimóasszonyos, víg misis hangulat, de annál kifinomultabb. a többi dal egy időután túl repetitív, és kicsit sajnálom, hogy nem értem teljesen a szöveget. a hazey jane ll dallamma lenyűgöz, viccesnek tartom, hogy férfiként ennyire szellősen énekel. a poor boy jazzes zongorája tökéletesen egyensúlyozza a velvet undergroundos könnyelműségét. izgi, hogy sokkal teltebb, színesebb zeneileg, mint az ehhez hasonlók.

tetszik az, hogy mennyire nem veszik magukat komolyan, ettől kicsit komikussá válik, így még szórakoztatóbbá. ez nagyon jól áll nekik, és felszabadultá teszi a hallgatót is. a számok rövidek (15 min/38 perc) ettől kevésbé érezhető a monotonotás, mert mindig érkezik egy új téma. hát a here comes your man az a here comes your man. ott van ez a felszabadult jól lét, a játékosság, de valami elképesztő szívezorító kesergés. nekem az a szám mindig a határtalan szabadságról fog szólni, annak minden csodájával és fájdalmával együtt.