Meglepően sokszínű, egyáltalán nem unalmas. Több stílusra, pl jazz és más előadókra (Queen) is emlékeztetett helyenként. Kevés volt benne a szöveg, ami nem hátrány.

Kellemes munka melletti zene, mintha egy jól kurált spotify listát hallgatnék. Sampleök, bevágott szövegek faszán illenek a zenébe. MF DOOM instrumental vibes, elbólogat rá az ember, néhol meg fasza house set vibes.

Nagyon lagymatag, nem tűnt fel hogy szólt. A dalszövegre nem figyeltem, így az megmentheti, de elsőre gyenge volt. Felüdülés volt amikor a spoti bedobott utána egy másik tracket.

A keresztény hittérítő szám elég nagy buzzkill, és sajnos egyáltalán nem kreatív, zavaró volt. Az egész albumról egyébként ez nem mondható el, kellemes hallgatás volt, néhol kifejezetten izgalmas, kreatív részekkel. Beatles pótlék kicsit, a 60-as években újítónak/progresszívnek számíthatott.

Ha ilyen volna a popzene érdemes volna rádiót hallgatni. Izgalmas prüntyögések, szép balanceban van a hangszer meg a prüntyögés. Nyugis, kellemes, filmzene is lehetne pár track, pláne az utolsó.

Gyors, felpörget, egyáltalán nem egysíkú vagy unalmas. Get shit done érzésem van amikor hallgatom. Fogom még hallgatni.

A Take Five-nál hangulatosabb szám kevés létezik a világon. Hibátlan album.

Teljesen okés, átlagos country zene, ez van a fejemben ha valaki azt mondja country. Nem volt zavaró, de nem látom magam előtt, hogy a jövőben eszembe jutna hallgatni.

Nem zavart, csak simán érdektelen, volt hogy elfelejtettem hogy szól. Ez az acapella hatású éneklés viszont nagyon nem élvezhető számomra. Az énekhang is nagyon zavaró volt néha, mintha nem találná a hangot, vagy pont a legidegesítőbbet keresné. Maga a pengetős surfer alapok ének nélkül jó hangulatfestő zene lehetne.

Hangulatos, az utolsó 2 track pedig őrület jó, ritka hogy a vége ilyen erős legyen egy lemeznek.

Zeneileg egysíkú, unalmas, továbbra sem értem miért szeretik emberek ezt a zenekart. Utánaolvasva érdekes a sztori amit elmesél, egyszer még érdemes lehet figyelmesebben ráhallgatni.