Hát én ezzel vibe-olok, mint a veszett fene. Az In the Pines mondjuk még mindig más szöveggel és még mindig Kurt Cobainnel szól a legjobban, de hát mit van mit tenni. Ezt el tudom hallgatni, ha létezne négy és fél csillag, megkapná – így sajnos lefelé kerekítek, mert azért továbbra sem az _igazi._

Háttérzenének elmegy, de tökéletesen nem tudott meghatni.

Zeneileg teljesen oké, sőt van, ami még tetszett is, de a csávó hangjától nettó agyfaszt kapok.

Az Africano remek volt, a többit inkább hagyjuk.

A Wonderwallt leszámítva mindegyik szám tetszett – attól még nem lesz kedvenc, mondjuk, mert a mindennapjaimba továbbra sem implementálnám.

Hármast akartam rá adni, de rájöttem, hogy az nem elég, hogy nem kapok tőle agyfaszt. Szorri, szétuntam az agyam, még háttérzeneként is.

Hát én ezzel vibe-olok, mint a veszett fene. Az In the Pines mondjuk még mindig más szöveggel és még mindig Kurt Cobainnel szól a legjobban, de hát mit van mit tenni. Ezt el tudom hallgatni, ha létezne négy és fél csillag, megkapná – így sajnos lefelé kerekítek, mert azért továbbra sem az _igazi._

Végre song of my people! Megéri az öt csillagot, de igazából csak azért, mert eszembe juttatta a Nirvanát, szóval utána egész nap az szólt. Azért a Soundgarden nincs olyan jó... de legalább nem egy Earth Wind and Fire, meg kell tanulni értekelni az apróságokat.

Haver, második számnál repült az öt csillag.

Azt hiszem, én magam lepődtem meg a legjobban, hogy a Dreams by the Sea-t ismertem, csak épp nem ebben a verzióban. Amúgy egészen jó ez az album. Kellemesen el tudom hallgatni, pont estére kiváló.

Utána Paint it Blacket dobott a Spoti, az jó volt. Ez nem.

Ez aljas módon tetszett.

Fhú, ez nekem mélységesen nem jött be. :D Bizonyos szempontból van azon a szinten, mint az EWaF: soha többet hallani se akarom :D

Pimp meg In da Club rulez, amúgy meg Eminem és Snoop Dogg emelt a színvonalon jócskán.

Akkora öt csillag, mint a ház, full vibe!

MAMAAAAAAAAAAAAAAAA

No.

Ennél szerintem pont jobb albumai vannak. :D

Hiába van rasztahajam, azért ez nem az én világom. Viszont kellemes volt, simán el tudtam hallgatni, és meglepődve konstatáltam, hogy zeneileg egy kicsit magasabb szintűbb reggae a szokásosnál. Szóval összességében: noice.

Hát ezt én adom. Simán bömbiztezném ugrálós autóban. Nyers.

– Mom, can we buy oriental music? – We have oriental music at home, my dear. Sikerült belepasszintani az összes létező sztereotípiát, ami a kétezres évek játékainak sivatagipálya-zenéit képviseli. Seth Everman mind a húsz (!) ujját megnyalná utána! Igen, az első két számot visítva végigröhögtem, és letekertem a hangerőt, mert ennyire még a maxon bömböltetett hentait sem szégyellném a szomszédok előtt, mint ezt. Aztán megérkezett a wishes Imagine, meg az aliexpresses sanzon (ráadásul KÉTSZER IS!!!!). Nem tudom, ki adott erre engedélyt anno. Én legfeljebb kilövési engedélyt adnék rá. A második fele viselhetőbb, de nem jobb, és nem menti meg még az akár korabeli mildly hard dubstepként induló Derwiche Tourneur sem. Kérlek, algoritmus, kíméld az idegeimet.

Hát, a Paint It Blacket leszámítva e nélkül az album nélkül hiánytalanul le tudnám élni az életemet.

Meglepődtem, hogy négy szám egy óra. Sajnos érzelmeket nem tudott kiváltani belőlem, de a zongora mindig szép, szóval...

El lehetett hallgatni, nem utáltam, de semmi sem hívta fel benne a figyelmem.

Ez tetszett! A Deluxe kiadás hangszerelése parádés, és kiválóan el lehet rá vibe-olgatni. Újra elővenni nem fogom, csak ezért nem kap ötöst, de amúgy megérdemelné.

Ha ez az album a rrrrrohadtul semmitmondó lifteszenéket kitermelő 80-as évek summázása, akkor teljesen meg tudom érteni, mit keres ezen a listán, de egyébként gőzöm sincs. Az egyest az igazán szaroknak tartogatom, de ez annyira középszar, hogy még csak azt sem érdemli ki.

Elvibe-olgattam rajta, de már úgy a harmadik számtól borzasztóan egysíkú (vannak egyáltalán különböző dalok?). Az utsó oké, de hát az koprodukció.

Ez nem tudott megfogni valahogy. Számomra egyszerre elég avantgárd és jellegtelen (ami fura kombó). Nem tudtam kapcsolódni hozzá semmilyen szinten.

Kovbojok, bicsiz!

Ha nem sütne a nap százágra, eret vágnék 10/10

Erre valamiért indokolatlanul járt a lábam, pedig nem is tetszik. Egyezzünk ki közepesben.

Meh

Ezt hogy tudják emberek élvezni (Igen, RÁD NÉZEK)

Nagyon szívesen _leráznám_ magamról ennek az albumnak a létezésének a tudatának az írmagvát is, de tartok tőle, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ez a csaj egy buborék. Egy kurrrrrrvanagyra felfújt buborék, azzal a fajta posztmodern blöffel, ahol a marketinggépezet elhitette a rajongókkal, hogy ennek az egésznek van értelme, pedig nincs. Csillivilli szappanmáz + nagy büdös semmi, patikamérlegen kimért arányokkal. És ez FRUSZTRÁL.

Nem azzal van a baj, hogy elektronikus, hanem azzal, hogy ez egy szar, és még hosszú is.

Nem lenne ezzel baj, ha nem lenne olyan lélektelen és halálosan unalmas. Létezik jó elektronikus zene! Csak ez se az.

Megfáradva estem neki az ötödik óra elektronikus zene után, de ez nem is volt rossz! Izgalmas, váratlan és végre valamelyest érzelmes zene. Kategóriájában az eddigi legjobb, amit hallgattam. Szóval kösz, algoritmus, hogy nem csak az uncsi diumdisumot nyomod bele az arcomba.

Wow. Ez úgy volt szar, hogy közben pörgősebb volt. Ah dzsízösz, vége lesz ennek a sornak valaha, könyörgök???

Kétségkívül jólesett, zeneileg izgi, még dobszóló is van benne, amiért jár a keksz, de valahogy nem az igazi ez mégse, szorri.

3,6. Not great, not terrible.

Kicsit kevesebb teatralitás lehet, jól tett volna neki...