1001 Albums Summary

Ez annyira jólesett most, hogy megkapja az első ötöst hetek óta 😍

Pont kívül volt annyira a komfortzónámon, hogy nagyon izgalmas legyen, de még pont volt olyan dallamos hogy genuinely élvezzem, szóval yay! Csak azért négy, mert nem látom, hogy elindítanám magamtól az egész albumot megint, de ettől még kiváló.

Mekkora bop már a Long Tall Sally! Mondjuk Little Richarddal az igazi de ez is 🔥🔥🔥 Imádom hogy élő az album, és így mintha jobban átjönne hogy milyen elmondhatatlanul botrányos volt ez valaha. De azért kicsit nehéz volt rá koncentrálni, meg nem adtam hozzá a playlistemhez a felét, hogy uuuuuuuu gimme, szóval csak 4.

jó szóval nem tudtam erről semmit, és úgy kezdem el hallgatni hogy fogalmam se volt mit kapok. én ezt a műfajt imádom, ez az album gyönyörű és szuper kifinomult, és hallatszik, hogy a csávó abszolút képzett zeneileg. négy és felet adnék, mert vmiért the vibes are not vibing, DE akarok adni ennek egy esélyt egy chill hétvégi délutánon egy bögre teával a kanapémon, szóval megadom neki az ötöst előlegbe.

Ezt az albumot szeretem a legkevésbé ebből a korszakukból, az az elméletem hogy ennek koncertalbumnak kellene lennie, mert majdnem mindegyik számot sokkalsokkal játsszák élőben. Amik miatt mégsem tudok nem ötöst adni: -ahogyan vegyül a country meg a blues meg a gospel meg néha a proto-punk 🥹 -apropó protopunk, helló Live With Me, helló fiatal David Bowie) - a két gitár a Love in Vain-ben - Keith background vocal-jaiba örökre szerelmes vagyok - Mick a szájharmonikán = 🔥🔥 - Keith doing Keith things a You Got the Silverben - "SHE BLEW MY NOSE AND THEN SHE BLEW MY MIND" 🤣🫣 Köszönömennyivoltam.

és én még azt hittem, hogy a punkba oltott reggaet a Police találta ki! és Elvis Costello volt a producer, ami mondjuk megmagyarázza az eklektikát meg a csodálatosságot is 🤣 love it love it love it

nem éppen a songs of my people ( :D ) , és továbbra se fogom hallgatni csak úgy magamtól, de kifogástalan zene ez attól még, és egy percet nem unatkoztam közben.

azt hittem, hogy nem ismerek róla semmit, aztán elkezdődött a P.I.M.P., holy shit! idegen terep a rap nekem még mindig, de ezt nagyon jó volt hallgatni. és még én is hallom hogy egy álom a production. 😎 sokáig hármast akartam adni, mert "nem olyan jó mint a Marshall Mathers", aztán arra jutottam, hogy de, olyan jó. :D

nagyon sok ötöst adtam mostanában, szóval próbáltam szigorú lenni, de ez nagyon régi szerelem, gyönyörűszép még mindig, és pont esős őszi délutánokra való

sosem értettem, hogy ilyen tökéletes zene, mint amilyet ők csináltak, hogyan tud belőlem ilyen abszolút közönyt kiváltani. pedig egy effin masterpiece, tényleg.

ABSZOLÚTE hallgathatatlan az én füleimnek, végtelen unalom mindegyik perce, ha csak magában mint zenét hallgatom. de hogy '68BAN EZ??? summer of love meg minden? akkor amikor már volt pink floyd meg Frank Zappa??? ez így már kérem groteszk módon teátrális, ez vámpírosfilm-fíling, csipkék meg rózsák meg fekete bársony meg mittom, ez goth before goth, ez Murder Ballads-era Nick Cave. zene egyes, concept háznyinagy ötös :D

ha nem lenne ennél sokkalsokkal csodálatosabb Tom Waits, akkor sztem tetszett volna nagyon, de mivel az, nyeh. (az In The Neighborhood azért adja, na)

korrekt album volt, a slavery days meg a jordan river ment is a listámba, de olyan nagyon nem mozgatott meg.

not great, not terrible

- végre valami nem angolszász!!!! - mi ez az ótvar trash 90s pop hangszerelés, elrontja az egészet, pedig úgy megörültem az elején :( - MIÉRT - oké a B oldal hatalmas improvement, igazán lehetne ilyen az egész 🥹 - és akkor berakják a végére megint ezt a szart azzal a rémes dobbal -MIÉRT

az első izgalmas Stones album, úristen de kicsik voltak még 🤯 -Mick a fake amerikai akcentus nélkül! - a Lady Jane, amiben már hallani Keith későbbi balladáit kicsit - a Going Home második, imprós fele, helló Jim Morrison - Brian Jones nem vacakolt és kb minden létező hangszeren játszott ezen az albumon - Studid Girl és Under my Thumb, well fuck you guys nagyon szeretem a hangulatát ennek az albumnak, de azért csináltak ők ennél nagyobb csodákat

ki gondolta volna, hogy pont egyórányi szomorú jazzimprovizáció kell a szabadságos hétfő reggelembe ❤️ I LOVE

ahhoz képest, hogy Donovan a szegény ember Bob Dylanjeként ismert, ez az album most a szegény ember korai, pszichedelikus pink floydja volt 🤣 still shit though.

oké nekem a pszichedelikus rock nem működik. vagy a hatvanas évek kellett hozzá, vagy lsd, vagy estleg mindkettő, mindenesetre alig bírom végighallgatni ezeket. jó, a Waterloo Sunset megdobja egy csillaggal!

reménykedtem valamiért, hogy nem olyan lesz, mint amilyen a borítója. pont olyan sajnos.

adom a jazzes hiphopot, legjobb album a héten!

HOGYAN indult a Genesisből ez az arc, hát ez tök izgalmas!!!

uristen de gyönyörű ez

nem rossz ez, de nem látod hogy megint elővenném magamtól valaha 🤷

fogalmam sincs, hogy mit hallgatok, de kurvajo :D

nyeeee én ezt kicsit untam

magam is meglepődtem, de ez nagyon tetszik! I mean, nem szerelem, de one night standnek csodálatos 🤣

nem fogok hazudni és azt mondani, hogy nem üvöltöttem az egészet rendrakás közben. :D az egészet a bad blood-ig, that is. ha ott vége van, lehet hogy kap egy négyest, de ami utána jött, az olyan unalmas, hogy uhh. és továbbra is fárasztóan egydimenziósak a szövegek sajnos. also ugye hogy starbucks loverst énekel a blank space-ben? :D

nekem kb a Krafwerk a határ elektronikus zenében, ez már igencsak sok volt 🤣 also kétórás album?! 🤯🥴

neeeeemmmmbírom ezt ilyen mennyiségben, neeeemmn

ez már jobb egy kicsit, de still no

ez egészen érdekes volt viszont

gyönyörű blues ez, de váltott ki sokmindent belőlem

juj Oasis meets Dylan prozódia:D meg még rengeteg mindennel amúgy, nekem ez volt a legérdekesebb benne, hogy milyen veszettül sok hatást lehetett felismerni, és mégis valami koherens lett belőle.

szóval van rajta pár tényleg jó szám, de nekem olyan egyformának tűntek, hogy sokkal hosszabbnak éreztem az albumot mint amilyen.

az úgy volt, hogy elkezdődött az első szám és egy "whoooah" után lement kétszer az album. :D lowkey blaszfémnek érzem az ötöst, de annyival jobban élveztem mint a rengeteg négyest mostanában, hogy kinda have to. 😁

najo azért mindennek van határa. 🤣 az elején tetszett, de meguntam a közepére nagyon.

valamiért mindig sokkal punkabbnak hittem Zappát mint amilyen ez volt, valszeg a feje tehet róla. :D szóval kicsit váratlanul ért, amit kaptam, de igen jó cucc ez, csodálatosan van megcsinálva zeneileg, és némelyik bass lineba szerelmes vagyok 😎

adok majd még neki esélyt, mert nem volt rossz, de nem nagyon éreztem ezt most

a negyedik hallgatásnál tartok and its counting 😁❤️

annyi bajom van csak, hogy nem berlinbe megy a vonat, amin ülök hallgatás közben 😁❤️

szép ez, jó ez, aztán kicsit nehéz megkülönböztetni a számokat egy ponton túl. pedig alapvetően szeretem/szeretném a hangzásukat, csak lehetne benne több élet na.

kiváló ez még mindig.

kedves Khaled, ÍGY kell ötvözni tradicinális zenét a nyugati könnyűzenével. olyan ízléses az a gitár omg.

aaaaaaahhh hogy nem csak az agyonkoptatott hotel californiát csinálták ők? hatalmas és nagyon kellemes csalódás, imádom ezt a country hangzást ❤️

ez egészen jó volt (eddig a legjobb a mindenféle pszichedelikus albumok közül sztem), de nem különösebben izgalmas.

adtam, de még meghallgatom úgy is hogy figyelek a szövegre, elvégre lehet hogy azért jön át nehezen a műfaj, mert eddig is így kellett volna

jó ez, de soooo fuckin' overrated. I mean, ilyet meg még ilyenebbet nagyon sokan csináltak akkoriban.

kicsit sokallom a hiphopot már, bevallom :D de ez különösen nem tudott lekötni most

na ez!!! ❤️ különösen imádom a medleyt a közepén.

whoah😎🤯

aaaaahhh nem esküszöm meg rá, de sztem ez az az album, amiről Dylan a könyvében úgy lelkesedett, hogy olyan a production, illetve hát olyannyira nincsen, mintha a konyhában vette volna fel. és valóban. :D és nevetségesen szép is pont emiatt omg.

jó egy ilyennek ideje volt már nagyon!

ez actually sokkal jobban tetszik mint az előző, de azért csak majdnem ötös. :D ezt fogom még hallgatni tho 😎

ezt meglepően nem utálom, ezek szerint a korai Genesis nem volt rossz? :O

érdekes volt, de valahogy hidegen hagyott I guess

bevallom hogy Nico nélkül jobban adtam volna, de azért így is micsoda avantgárd masterpiece ez! imádom

whoah ez jólesett 😁 😎

imádom a tökéletes káoszt, hogy az egyuk pillanatban gyonyorűszép, aztän full unhinged, meg hogy kurvazseniális számok után abszolűt trash következik. messze nem ez a legjobb albumuk sztem, de akkora trip hogy kap egy ötöst!

igazából tetszett, kicsit még jobban is mint a fall, de egyhangú lett a végére

I'm the FIRESTARTAH! Ez a szám nagy bop, ezt meghagyom nekik, de nem tudok én a mosógépzenével mit kezdeni 😁

Wannabe beatles, de rossz volt ez jaj. Nincs olyan obnoxious és kísérletezo, mint Lennon, de olyan kifinomult és bájos se mint McCartney, ez simán csak unalmas. 🤣 A no time a little richard(ot feldolgozo beatles) vibeokkal nem volt rossz, meg a randy scouse git se, de jhajj nope.

nagyon akartam szeretni a blurt valamiért, de nem sikerült. :D pedig tök oké ez az album meg minden, szóval egy négyest azért kap

ugyanaz mint az elozonél, oké volt, korrekt volt, de untam :D

albumcím: 10/10 borító: 15/10 és a zene is igen kiváló!

meh

aaaaaaaaahhhh 😎 minden pillanata csodálatos

nem mondom hogy minden nap ezt fogom hallgatni mostantol, de ez kiváló volt!

úristen olyan gyönyörű ez még mindig - a Wallt de lehet felülmúlni, de ez is 5 öt csillag any day!

súlyos Patti Smith-vibejai voltak ennek, és nagyon adtam, de azért még meghallgatom fülessel meg nem mosogatáshoz mert nem jött át annyira, mint amennyire hittem hogy fog

először nagyon utáltam, de aztán esti tennivalókhoz háttérzenének nem volt kellemetlen, szóval nem egyes :D

én nem hiszem azt (amúgy sokakkal ellentétben), hogy ez itt a peak Dylan, de tény, hogy - sose engedte el úgy a humorát meg a kreativitását a nyelvvel, mint itt - sose volt olyan botrányosan progresszív zeneileg, mint itt van ennél érettebb meg szebb meg szomorúbb meg jobban kitalált albuma, de ebben akkora force of nature, hogy elkezdi érteni az ember a hisztériát körülötte '65ben.

vicces, hogy az outlaw-tapasztalat mennyire a középpontjában van a countrynak meg a bluesnak is, aztán ő volt az első, akinek eszébe jutott, hogy ez a zene hova való. nem vagyok nagy rajongója a fiatal Johnny Cashnek, ez a koncert mindblowing ❤️

hát ezután az album után nehéz lesz bármire azt mondani, hogy experimental. 😆 nagyon jól szórakoztam, ha nem is lettem rajongójuk, meg kurvajok a riffek végig. a Sweat Loaf, a Human Cannonball meg a Kuntz ment a kedvelt dalokba, de azért asszem maga az album így egyben nekem egy kicsit túl migrénpozitív ahhoz, hogy egyhamar elővegyem megint.

minden metálalbum közül, amit valaha végighallgattam, ezt adom a legjobban, majd még meg kell fejtenem, hogy ez mitől van. :D de ha az előzőnek hármast adtam, akkor ennek is - nagyon jólesett, nagyon izgalmas volt, de nem tervezek egyhamar visszatérni hozzá

na ez sokkal jobban tetszik, mint a multkori tőlük (a roundabout meg a south side of the sky!) de még mindig végtelen unalmas. 😆 ezt a túlságosan művészkedős rockot a pink floyd(pár albumá)nak még elnézi az ember, mert kibaszott zsenik, de ez simán csak unalmaaaaaaaaas.

Ezek a srácok is hallgattak valamennyi Neil Youngot. Meg Springsteent. Meg Dylant. 😆 Nem mintha panaszkodnék, nem rossz ez, de azt pl szeretném tudni, hogy miért teljesen ugyanaz a beat minden egyes szám alatt. Amilyen lelkes voltam az elején, olyan csalódott vagyok a végére, mert ez nagyonjó is lehetne, de így egy hallgatás után azt hiszem, hogy nem az.

bakker ez is unalmas, nem tudom, hogy ilyen széria van-e vagy én vagyok szigorú kedvemben. :D pedig szépen megcsinált blues ez, de egy albumon keresztül valahogy kicsit erőltetett is meg egyhangú is. a tény, hogy 2010-es az album, és nem sokkalsokkal korábbi, mint ahogy a hangzásból gondolnám, ad neki plusz egy csillagot az előbbiekhez képest, szóval 3 it is.

ez szerintem kevésbé érdekes az előzőnél zeneileg, cserébe sokkal jobban szerethető. három és felet adnék neki, ha lehetne.

esti sétához a dunaparton ez mármár ijesztően tökéletes. és értem hogy mért lehet utálni Sinatrát, mert más hangulatban/szituációban engem is idegesítene, de omg olyan atmoszférája van ennek, meg olyan ereje, hogy ez majdnem ötös

olyan negyvenszer hallgattam meg a Helplesst szerintem ma reggel óta. ha az egész album olyan lenne mint ez a szám, csillagosötös lenne, de van egy olyan érzésem, hogy kicsit öncélúak ezek a nagyonszép harmóniák néha, és max 3 szám van az albumon, ami tényleg magában is érdekes. azért kap egy négyest, mert lehet hogy csak szigorú kedvemben vagyok továbbra is 😆

ahj ezt annyira untam, hogy nincs kedvem kétszer meghallgatni, pedig ennyi esélyt majdnem mindegyik albumnak adok.

oh fuck it I'm a monster I admit it

arra számítottam, hogy ezt nem fogom szeretni, aztán meglepően tetszik! az end of the world as we know it meg a the one I love egyenesen kurvajo, és a többi is nagyon szépen van összerakva.

én szeretem az ilyen zenét, meg konkrétan Ellát is, szóval nagyon lelkesen álltam neki a hallgatásnak. az, hogy hihetetlen hosszú, még lenne baj - ez egy box set volt, nem arra való hogy egyben hallgassuk - , de direkt kisebb részletekben hallgattam, és így is egyhangú meg unalmas sajnos. Ella hangja ér egy hármast, de ahh ez a projekt nem sikerült jól sztem.

ez egészen izgalmas volt, a krautrock-hangzást nagyon adom pl. valahogy mégsem mozgatott meg, szóval lehet, hogy még visszatérek hozzá.

hibátlan 101zene, ezt már szeretem!

a Police nagyonjó cucc volt, de sose érettem igazán a felhajtást pont ekörül, sokkalsokkal jobb albumuk is van 😬

kreatív meg innovatív zeneileg, nagyon okosak a szövegek, meg általában provokatív az egész. szeretem az ilyet :D

aaaaahh értem már hogy a nirvana mit szeretett ezen :D

hát ez káprázatosan rossz, de azt senki nem mondhatja, hogy unalmas. 😆 annyira nem unalmas, hogy adok neki egy hármast, actually.

nyilván sokkal jobb zene ez az előzőnél, cserébe viszont unalmas. nem blues annyira hogy szeressem mint zenét, és nem pszichedelikus annyira, hogy értékeljem az innovációt meg a kísérletezést.

1) ez a borító HOGYAN történt? 2) all the leaves are broooooooooown and the sky is graaaaaaaaaay (igen, ezért meg a monday mondayért kap hármast, amúgy kevesebb lenne)

írják emberek a reviewkban, hogy zavarja őket a background screaming, pedig nekem az volt a kedvenc részem. 62ben (jóeg még a beatles se volt akkor) ez olyan botrány lehetett, hogy ez az egyetlen helyes reakció kb.

asszem az egyik nagy meglepetése ennek a challengenek, hogy szeretem az R.E.M-et

a másik két album sokkaljobb volt ennél sztem

hupsz kicsit megborult a reverb 😆

nem egy clash-level album, de igen csodálatos azért, négy és felet kapna ha lehetne!

nope ehhez nem tudok kapcsolódni nope nope nope. ha valami kreatívan meg izgalmasan rossz, az egy dolog, meg az is, ha valami teljesen korrektül összerakottan unalmas, de ez nem is tudom mi uhh

ez viszont nagyon izgalmas volt 😎

Bowie meets Oasis, adom 😆😎

kezdem nagyon nem szeretni ezt az öt csillagot, mert óriási menőség ez, rebellis meg hangos meg vicces, csak nem szerettem bele olyan olthatatlanul, hogy ötöst adjak. 😬

négyes-erámat élem minden bizonnyal

as I said :D próbáltam megszeretni mert jó zene ez, de nem meeeeegy.

ahhoz képest, amire a borító alapján számítottam, mindenképpen egy masterpiece. :D de tényleg, a three and nine meg a triptych el is lett mentve rögtön, nagyon érdekes album ez!

hát kitartóan próbálom szeretni őt, de még mindig unom.

alapvetően eddig a U2 is a kellemes csalódások közé tartozik, és ez az album is teljesen hallgatható. az achtung baby viszont SOKKAL jobb volt ennél, azóval hármas lesz csak.

ez meg azzal lepett meg, hogy kevésbé tetszik mint hittem.

fhuhh de hibátlan ez tejóég

szóval sztem ez az eighties-production igen furán áll Cohennek, és akkor finom voltam. 😆 ezért elveszít egy csillagot, de szövegek meg a hangja van olyan csodálatos, hogy négyesnél rosszabbat képtelen vagyok adni neki.

nem szeretem annyira a soult, de el kell ismerni hogy ez meg van csinálva

egy picit hosszú így egyben, meg a második fele nem olyam erős, mint az eleje, de ettől még valami csodálatos 😍

aaaahhhh bármi ötös lenne, amin rajta van az enjoy the silence, de ez hibátlan amúgy is.

veszett jó album ez, a bombs over baghdadra még emlékszem is a viva tvből hehe. :D izgalmas zeneileg is, abszolút megérdemel egy négyest

imádom a közönséget a régi live albumokon!

Na az ilyenek miatt kezd bele az ember ebbe projektbe. Hallgattam volna valaha country-punkot magamtól? Nem. Jobb zene ez mint az előzó album? Nem. Megérdemel egy ötöst, amiért ennyire bizarr és kreatív? Igeeeeennn.

szerintem nem olyan jó mint a másik album ami volt már, de lehet hogy hallgatom még

teljesen őrült dolog ez is, imádom! kellett két hallgatás hozzá, hogy átjöjjön a koncepció meg a játékosság benne, de megérte.

durva hogy egy ilyen minősített seggfej ilyen jó dolgokat tud csinálni, de ha egyszer így van :(

jobb mint bármelyik pszichedelikus album amit eddig hallgattam itt, de ez még mindig csak 3 és fél

jó én nem szeretem őket, de ez az album magic az elejétol a végéig.

ez csodálatos volt, pedig azt hittem, hogy nem fogom szeretni.

picit unalmas, de szép amúgy, még lehet hogy visszatérek

továbbra is azt gondolom, hogy Lennon unalmas volt egyedül, de el kell ismernem, hogy ez az album össze van rakva.

a koncepció egészen izgalmas, de a zene már kevésbé sajnos.

olyan ikonikus ez az egész, meg annyira ismerem minden akkordját és másodpercét, hogy tudom, hogy objektíve nem ötös, és mégsem tudok kevesebbet adni ❤️

whoah na ez váratlanul nagyon tetszett

A Violator sokkalsokkal jobban tetszett tőlük, de egy négyest ez is megérdemel.

ez még mindig egy masterpiece úgy ahogy van. alapvetően fárasztónak meg túlírtnak tartom a pink floydot, de ebben az albumban tökéletes a concept, a szövegek, a zene, minden. nem tudom, hogy van-e még album, ami akkorát üt egyben meghallgatva mint ez, mindenesetre most megyek regenerálódni belőle.

Aaaaaahhhhh azt se tudom, hol kezdjem. Így ezredik hallgatásra az tűnt fel, hogy mivel egy nagyon bizonytalan és nagyon bizarr időszakban íródott ez az album (kubai rakétaválság meg minden), mennyire könnyű rezonálni a politikai/társadalmi témákkal benne. A Masters of War pl extrán nagyot ütött nálam emiatt. Vagy hogy mennyire vicces volt a fiatal Dylan - a Talkin' World War III Blues meg az I Shall Be Free az comedy gold, és az előbbi még olyan vizuális is, hogy látod a filmet közben. Vagy hogy ez ezerévesnek hangzott már akkor is, amikor megjelent, és hogy most már tudjuk, hogy az amerikai zenei hagyományt általában kevés élő ember ismeri úgy, mint Dylan, de ez látszott ezen az albumon már '63-ban is. (Ja, és hogy emiatt, tudatosan énekel úgy, ahogy, nem azért, mert nem tud máshogy.) Vagy hogy a Hard Rain képei megérdemelnének egy külön monográfiát, vagy hogy a Masters of Warnak kb egyenes folytatása a Gimme Some Truth Lennontól. Nem hiszem, hogy el tudjuk képzelni, mi volt ez, amikor új volt, meg hogy hogyan kezdte el bevinni az addig balos értelmiségi témákat a mainstream kultúrába. Meg azt is nehéz felmérni, hogy milyen hatással volt ez mindenkire akkor, és hogy pl se Rubber Soul, se Sympathy for the Devil nem lenne enélkül az album nélkül. Abszolút magic.

nem rossz ez, adom a csávó hangját, meg azt is, hogy milyen bizarr az egész. ez azon ritka esetek egyike, amikor tudom, hogy nem az ő hibájuk, hogy mégsem tudom értékelni őket igazán, simán csak nem érzem az ilyen zenét.

nagy csapatás volt rá főzés közben, jól össze van rakva, táncolható meg minden, de nem szerettem meg ezt sem.

én ezt szeretem a legkevésbé a Berlin-trilógiából, de közben meg rajta van a Heroes, szóval ez nagy dilemma :D

édes szíveim, imádom őket, de ez bizony rossz nagyon. :D

én szeretem ezt az egyszálgitáros folkot általában, szóval lehet hogy még visszatérek ide. mindenesetre két hallgatás után nem érintett meg annyira, hogy több legyen hármasnál.